Keszthelyen él öcsém, horgászboltot üzemeltet, ő a Matula tulajdonosa. Szabadidejében horgászik, mostanában egyre többször perget, szép süllőket, harcsákat akaszt a keszthelyi öböl akadóin.  

Hajnali ötkor találkoztunk, ittunk egy kávét a konyhában és irány a Balaton. Az első  helyen jó halat mutatott a halradar, szinte az első dobásra volt egy elnehezülő kapásom. Hagyta magát egészen a csónakig húzni, majd bevadult rendesen, kemény fárasztás vette kezdetét, fröcskölt a víz, olyan 7-8 kiló körülire saccoltuk a süllőt (amit a helyiek itt fogasnak hívnak). Tett még egy kört a csónak előtt, majd kiakadt a horog, ahogy az lenni szokott. 

Reszkető kézzel cseréltem le a kihajlott horog miatt a gumicsalit. Még mutatott halat a radar így ismét próbálkoztam. Egy pöccintésbe olyat vágott oda a hal, hogy szinte bólintott a bot. Ez nem volt nagy hal, de megvan az első, és ez a lényeg.

A következő helyeken nem találtunk halat, több akadót is megvizsgáltunk az öbölben. Szemerkélni kezdett az eső, fel kellett venni az esőkabátot. Gyors reggeli után tovább folytattuk a vadászatot. Öcsém mint egy igazi 'gájd'-hoz illik szinte nem is horgászott, ritkán dobott,  azért  egy jó kettes süllőt így is kivett,  a jó halat velem fogatta meg. 

Ez a szép tüskéshátú 5 kiló alatt mérlegelt. 

A szél kezdett erősödni, Keszthely felől beborult rendesen, a viharjelzést felkapcsolták, így dél körül befejeztük a pecát. Gyönyörű, eseménydús nap volt, hálás kehetek öscémnek ezért a halas napért.

 Aztán másnap szélcsendes gyönyörű időben Csaba öcsém megfogta a bandanagyot. 9,2 kg

Ismét lejutottam a Tisza-tóra. Verőfényes napsütés, kellemes, szinte szélcsendes idő.

Csak a csend és a nyugalom.

A  két fél nap alatt  - nem éppen ideális csukázó időben - tíz darab csíkos útonállót sikerült becsapni. Jó peca volt!

A nap hala.

A csuka kannibál. Sajnos. Tisztításnál derült ki, hogy tulajdonképpen két csukát fogtam egyszerre. Gyengébb idegzetűek ne nézzenek ide.

Naplemente.

A végkifejlet: Csukapörkölt. Pirított szalonnapörccel és túróstésztával.

Bezdánban a Duna-hídnál.

Elő szülinapi halászlé.

Két személyre készült.

Megfeleltünk.

A busázás szép népszokássá kezd alakulni.

Akkor jó, ha nem fogunk túl sokat sem.

Akkor jó ha a vége jó.

A kis pimasz.

Kenuval az árban.

Az őshonosok is úsztak.

Ők is.

Azt mondják ez  az egyik legszebb pontymintázat.

Az első mindig a legszebb....

Ez most  ragadozó nélküli peca volt.... és akkor jött a dévérke.

3 horog a szájában,  5-ös vízből.

A vízállás átszervezte a terveket, vadkempingezés lett a kultúrált kempingezés helyett..

Minden is belefért a csónakba.

Grafitti.

Első halunkat nem én akasztottam.

A másodikat már igen.

Kettecskén.

A tábor.

Szieszta.

Vacsorahal.

Vakuval a picike.

Szép napunk van. Irány a Duna. Egy kávé, és fel a kis citri kedvencet.

Covid alatt a halak is kisebbek.

Gyerekcsuka.

Torokra vette a szép fekete sügér.  A kis csukesz sem akart lemaradni.

Az utóbbi időben sajnos nagyon keveset horgászom, a tavalyi év katasztrófa volt ilyen szempontból, ezért elhatároztam, hogy idén több időt töltök vízparton. A fogási naplómban pár x már jeleskedik, de halbeírás sajnos még nem történt, a régi bejáratott helyek nem adtak halat. 

Egy kedves régi horgász cimborám a hírek szerint szépen fogta a halat  a Dunán a téli hónapokban csónakból, pergetve. Ő tényleg ügyes horgász, sokat is van a vízen, de valahogy nem sikerült összehoznunk egy közös pecát sem karácsony előtt, sem januárban. Most szólt, hogy a vasárnap reggel akció, szezonzáró süllőzésre megy, csatlakozhatom ha úgy gondolom.  Naná, hogy úgy gondoltam.

Beöltöztünk, csónakba pakoltunk, majd egy korty jóféle szilvával koccintottunk. A vízen hideg volt, szerencsére a szél nem volt erős, a nap épphogy kikandikált a felhők mögül, aztán vissza is bújt, és később sem sütött ki rendesen. 

 Jól hangzana ha most azt mondhatnám, hogy ezután pályára állítottam barátomat és megfogattam vele a jó süllőt, de sajnos nem ez a valóság, ugyanis az ő fejében már előre megvolt a terv, tudta, hogy hol kell keresnünk a halat. A hideghez képest meglepően élt a Duna, egyre másra jó fordulások törték meg a felszínt. Már az első beállásnál volt egy koppintás, aztán barátom egyszer csak  bevágott. Gyönyörűen hajlott a bot, a hal a sodrásba  igyekezett. A fárasztás nem tartott sokáig, a csónak mögött az átlátszó vízben felbukkant a gyönyörű jószág ezüstös teste. A gép a kezemben volt, de Kril olyan simán, egyszerűen kikapta a halat a vízből, hogy  fényképezni nem volt időm. A horog gyönyörűen akadt a csontos nyelv alatti részbe. 

Fotózás, mérlegelés... 8,5 kg-t mutatott a mérleg.

A hibátlan sárkány csendben tűrte, hogy barátom megszabadítsa a horogtól és a fotózás, mérlegelés során sem ficánkolt. Tudta, hogy  ha csendben van előbb szabadul.  

Gyere máskor is!

Egy ilyen élmény után a nap már nem tartogathat sok meglepetést. Sajnos több jó halunk nem is lett, de meg kell mondanom, ez most valahogy igazán nem is zavart. A Duna megmutatta  nagyságát, a tüskéshátú sárkány visszanyerte szabadságát. Még pár ígéretes helyre beálltunk, én fogtam is egy becsülethalat, egy éppen méretes süllőcske 'személyében'.  Hideg volt egész nap, a gyűrűk végig fagytak keményen. Vége a szezonnak, jöhet az ívás, jöhet a tilalom.

Egy liba is bekéredzkedett a csónakba.

Végre ismét lejutottam a Tisza-tóra. Kollégám három napos hétvégi horgászatot tervezett, szombatra betársultam hozzá.

Szép csendes, csak enyhén szeles, napsütötte idő ígérkezett.

A Fűzfás morotván már több csónakból horgásztak, halat senkinél sem láttunk, a halak nem voltak étvágyuknál.  Fényes kanalakkal próbálkoztunk, állítólag az előző napokban ilyenekkel fogtak kisebb csukákat. Aztán az egyik bevontatásnál nálam jelentkezett egy szűk kettes süllőcske.

Parázs fölött nyárson sütni hangulatos dolog. Szalonnát, kolbászt... a zsírját kenyérre csepegtetni... nyami. Kirándulások, több napos horgászatok alkalmával már próbálkoztunk nyárson, parázs fölött halat is sütni, például csukát beirdalva, szalonnával megtűzdelve. Az eredmény mindig nagyon gusztusos lett, de az íze elmaradt a várakozásoktól.

Már többször hallottam a kopácsi csíptetett pontyról, de még sohasem kóstoltam. Hétvégén egy vásáron jártam Horvátországban. A vásár egyik attrakciója volt a Kopács környékéről (ahol nagy hagyományai vannak a halból készült ételeknek) érkezett  halfőző mesterek bemutatója, akik halászlét, csíptetett pontyot  készítettek a vendégeknek. Szerencsére alkalmam volt közelebbről is megtekinteni a 'csíptetés' folyamatát.

Az ideális méretű másfél-kétkilós megtisztított, a hátuknál a gerinc mellett felhasított pontyokat már előző este besózták. Előkészített méteres, ujjnyi vastagságú nyers kőris vesszőt (fűzfavesszőt is lehet használni ha minden kötél szakad) kb. a feléig behasítottak. A hasíték alját elkötötték, így megállítva a további repedés lehetőségét. A kiterített pontyot két vékony nyársvesszővel kifeszítették, kipeckelték és a hasítékba csíptették, majd a nyárs hegyét is összekötötték.

Közben jó kis tüzet raktak, majd a 'csíptetőket' a tűz körül a földbe szúrták. 

A sütési idő a hal nagyságától és a tűz erősségétől függ, az alapvető ökölszabály: ahány kiló - annyi óra.

Sajnos az elkészült halakról nem sikerült fotót készíteni, szinte pillanatok alatt elfogytak. Annyit mondhatok: nagyon finom lett. A ponty enyhén zsíros húsa teljesen átsült, finom ropogós, de mégis zaftos lett, igazi csemege.

Mindenkinek ajánlom, érdemes kipróbálni!

Karácsony előtt még egyet horgásztunk a Dunán. Enyhe szél, borongós idő, enyhén áradó, de szépen letisztult víz.

Az öreg folyó nem volt hozzánk túl kegyes, az ünnepi asztalra kerülő friss halat ugyan sikerült megfogni, de jó hal nem akart jönni.

A Tisza-tó sem adja korlátlanul a halat. A múltkori nagyon kellemes csukázás után bizony volt betli is. Olyankor bizony az ember elgondolkodik a miérteken. Mi változott, hova tűnt el a hal, mit csinálhat rosszul.

Ez a decemberi horgászat sem volt eseménydús, szerencsére egy jó hármas csukát sikerült akasztani. 

Hideg van cudarul. A horgászt azonban ez cseppet sem érdekli, amíg vízre lehet menni, addig menni kell.

Nem indultunk hajnalban, a korán kelők már utat törtek a centis jégben.

Visszanézve a kikötőre, az ember arra gondol: kell ez nekem?

A hajnali mínuszokhoz képest meglepően kellemes idő voltn, a napsütés elviselhetőbbé tette a hideget.

Az első csuka Glavinjerara jött.

Ez a jó kettőfeles példány klasszikus támolygóra kapott:

Ennek  a formás süllőnek ismét a szilikon hal tetszett meg.

Összeségében kellemes nap volt, az előrejelzéseket látva, kehet ez volt az idei szezonzáró peca.

Hétvégén szüleimet látogattuk meg, szombat délután egész tűrhető idő volt,  apámmal kimentünk a Ferenc - vagy ahogy Bezdánban mondják a Bajai-csatornára pergetni. Volt két kis csuka akció és sikerült egy méretes halat is akasztani.

Vehemensen vágott oda a kedvenc támolygó villantómnak, és jól is védekezett. .Szűk kettesnek bizonyult a jószág.

A jobb szeme igen fura zöld volt, nem sokat láthatott vele.

Sajnos úgy néz ki az idei Tisza-tavi szezon a vízleeresztés miatt rövid lesz, ezért az elmúlt hosszú hétvégén ismét kivizsgáltam a csukahelyzetet. Jelentem nem rossz, bár nagy halat nem sikerült akasztanom, mégis jót szórakoztam.

Meglepően sok az apró 'kaszakő' csukácska, és igen vehemensen támadják a műcsalit.

Az időjárás nem volt hozzám túl kegyes enyhén szeles, napsütéses, inkább szép kiránduló időnek mondható   mintsem iagzi csukázónak.

Kellemes, jó peca volt, az apróságok mellett sikerült fognom két  méretesebb jószágot is: egy 66 és egy 64 centiset. 

Elkezdődött a szezon! A hírek szerint a Tisza-tavon már szépen fogják a halat pergetve a rablóhalra horgászók, balint, csukát vegyesen.

Az idei első halas pecázó napot jól kifogtam: szeles, hideg idő fogadott a poroszlói kikötőben. Kitisztítottam a csónakot a falevelektől, kidobáltam az esővizet, aztán irány a tározó.

Nem volt könnyű szélvédett helyet találnom, a nádfalak környékén próbálkoztam. Kilenc óra körül megjött az első ide csukesz, egy 52 centis példány, íme:

Aztán a délelőtt eléggé eseménytelen volt, egy szép csapósügér törte meg a csendet.

Délután úgy kettő körül indult be a hal. Egymást érték a kapások, de a csukák többsége 50 centi alatti volt. Szerencsére jött egy szebb három és fél kiló körüli példány is.

Jót horgásztam, a csukák vehemensen védekeztek, de négy óra körül elmaradtak a kapások. Már a pakoláson gondolkodtam  amikor szerencsére a  'még egy  utolsó dobás' -ra  megjött az előző hal tesója.

Nagy halat nem sikerült fognom, a merítőszákot sem kellett összevizeznem, de soha rosszabb szezonkezdést!